Az ördög elképedve állt, érezte milyen ocsmány a jóság, s látá az erényt holló alakjában!
Csak keringek a halál madaraként, sziklákra szállok csalódottan tekinteni szét. Reményvesztett lelkem meghalt talán, kitaszított testem magányosan bolyong csupán?....Nem ez a világom, nem ide tartozom, utam a sotétség homályában járom!Holló szívem, Holló lelkem a halálon nem ütközik meg! |